Mit kell tudni a mikorrhizáról?
Frank nevéhez fűződik a mikorrhiza (gomba-gyökér) elnevezés 1885-ből, miszerint a mikorrhiza gombával kolonizált gyökeret jelent. Egyes fák gyökerein észrevett egy sajátságos gombabevonatot, a gyökerek a szabályostól eltérően oldalgyökereket fejlesztenek. Megfigyelte, hogy az ilyen gombabevonattal rendelkező növények növekedése erőteljesebb, mint a gomba nélkülieké, tehát pozitívan befolyásolja a növény fejlődését. Frank arra is rájött, hogy a gombák termőtestképzése a növényhez kötődik.
A mikorrhiza jelentőségével komolyabban az 1980-as években kezdtek el foglalkozni.
A mikorrhiza, olyan gomba-növény mutualitikus kapcsolatot jelent, ami a legtöbb szárazföldi növény felszívó szerveit (gyökér, tallusz, rizóma) érinti. A növénytársulások növényfajai közül a zárvatermők 85 %-a, a nyitvatermők 100 %-a, a harasztok 52 %-a képez mikorrhizát különböző gombafajokkal. A megkülönböztetett három csoportot a gomba-növény mutualista szimbiózisoknak morfológiái alapján fás szárú növényekre jellemző ekto-, valamint általában a lágyszárú növényekre jellemző endo- és ektoendomikorrhiza csoportokat különíti el.
Az endomikorrhiza AM-struktúrái gyökereken belüli rendeződése alapján két fő típust különíthetünk el.
A gyökér kolonizációja szempontjából fontos két fő típus
A: Arum-típusú B: Paris-típusú kolonizáció. 1: gyökéren kívüli hifák; 2: appresszórium/hifopódium; 3: arbuszkulum; 4: vezikulum; 5: hifa az intercelluláris terekben; 6: intracelluláris hifa; 7: hifahurok.
Az 1950-es években kutatók alátámasztották elképzeléseiket, miszerint a mikorrhizaképző gomba felszívja a talajból az oldatokat, majd a növény gyökerébe juttatja, ezzel kisegítve a gyökérszőrök munkáját. A talajban szerteágazó gombamicélium hosszúsága szembetűnőbb, felülete nagyobb, mint a gyökérszőröké, tehát eredményesebben hajtják végre a feladatot, mint a gyökérszőrök. A gombasejtek feladatköre szélesebb, mivel szelektíven képesek olyan anyagokat is lebontani, feloldani és továbbítani, amelyeket a növényi szőrök nem tudnak felvenni. A gomba fontossága elsősorban a növény vízellátásának javításában, valamint a nehezen felvehető szervetlen foszforvegyületek és ásványi anyagok felszívásának könnyítésében jelenik meg. Mivel természetes ökoszisztémákban a mikorrhizák kialakulása általános, a növények vízfelvételi szerve normál körülmények között nem a gyökér, hanem a mikorrhiza. Az erdőkben a gombahifák több szomszédos fa gyökerével is kapcsolatban állnak, ezáltal valóságos hálózat alakul ki a talajban, amelyen keresztül a növények között is történik anyagátadás. A mikorrhiza növeli az életközösségek diverzitását, javítja a környezethez való alkalmazkodást, és ezzel nagyban hozzájárul az ökoszisztémák stabilitásának fenntartásához.
A mikorrhizakapcsolat a gomba számára is pozitív hatású, mert a növény szerves anyagot, vitaminokat, növekedésserkentőket ad partnerének. Ez támasztja alá azt a tényt, hogy a mikorrhiza gombák a szaporító képletüket, termőtestüket csak növényi partnerükkel együtt élve tudják létrehozni. Ez a növény-gomba kapcsolat olyan fehérjék szintézisére is képes (mikorrhizinek), amelyeket külön-külön egyikük sem termel.