Nevét onnan kapta, hogy a hajtásszáradással és elhalással járó tünetei leginkább a tűz okozta perzseléshez hasonlítanak. A kórokozó az almatermésű kultúrákban – alma, körte, birs, valamint olyan vadontermő és dísznövény fajokon károsít, mint a galagonya (Crataegus), berkenye (Sorbus), madárbirs (Coloneaster) tűztövis (Pyracantha), japán birs (Chaenomeles). A csonthéjasokat nem betegíti meg.
A betegség különösen veszélyes, mert:
- a kórokozó a gazdanövényekben, birsben – rendkívül gyorsan terjed,
- az ország éghajlati, időjárási viszonyai kedvezőek a kórokozó számára,
- a hatékony védekezés lehetőségei korlátozottak,
- a betegségre fogékony gazdanövények – különösen a berkenye-félék és galagonya – az egész országban elterjedtek,
- a betegség termőfelület pusztulását, a termelési költségek növekedését okozza,
- a kórokozótól mentes szaporítóanyag előállítás biztonságát kockáztatja
A betegség tünetei:
A vegetáció során először a virág fertőzésével kell számolni, de ennek tünetei kevésbé szembetűnőek. A csészeleveleken, a kocsányon vízzel átitatott foltok jelennek meg, a virágok megbarnulnak. A fertőzött, megbarnult, vagy megfeketedett virágok és termés kezdeményeken általában baktériumnyálka verődik ki. A gyümölcsök később fonnyadnak, megfeketedve mumifikálódnak, de az ágon maradnak.
A betegség előrehaladtával kialakulnak a betegség látványosabb tünetei: a fiatal, még meg nem fásodott hajtásvégek pásztorbotszerűen meghajlanak. A fertőzött hajtásokon a levelek megbarnulnak, de nem hullanak le. Meleg, párás időben a betegségre jellemző piszkosfehér, krémszínű, esetleg rozsdabarna színű baktériumnyálka cseppek a fertőzött növény bármely részén megjelenhetnek. A vegetáció második felére a gallyakon, ágakon és törzsön, a fertőzés helyein besüppedt, lilás színű kéregelhalások, fekélyes sebek keletkeznek. Az egészséges és beteg szövetek határán a kéreg gyakran felreped.
A másodvirágzásra, vízhajtások képzésére hajlamos fajták általában könnyebben fertőződnek.
Az egyes növényfajok, illetve fajták között lényeges fogékonyságbeli különbségek vannak.
Az almafajták közül fogékonyak:
A Jonathan és hibridjei (Idared); Golden Delicious fajtacsoport és hibridjei (R. Gala, Jonagold). Kisebb fogékonyság jellemző a Red Delicious fajtacsoportokra.
A körte és a birs különösen fogékony gazdanövénye a kórokozónak.
A fertőzés forrásai, a betegség kialakulása:
A baktérium elsősorban az ágak fekélyes sebein, ritkábban a látszólag tünetmentes növények rügyeiben telel át. Tavasszal a virágzás idejére aktivizálódik, szaporodásnak indul.
A baktériumnyálka nagy mennyiségben tör a felszínre, ahonnan a virágzatra, később a hajtásokra kerül. Ha a kórokozó gallyakba, ágakba vagy közvetlenül a törzsbe húzódik, a virágzat illetve hajtás eredési helye körül fekélyes sebek fejlődnek ki. Gyakran egész ágak elhalnak.
Forrás: EPPO: P.G. Psallidas, Benaki Institute, Athens (GR).
A kórokozó terjedése:
A kórokozó szaporítóanyaggal, gyümölccsel, rovarokkal (méhekkel), vándormadarakkal, széllel, esővel, illetve öntözővízzel juthat be a növénybe, de terjed légáramlatok útján és művelő eszközökkel, (metszőolló), illetve virágporral is. Terjedése különösen számottevő, viharral kísért esőt, jégesőt követően. A virágzáskor uralkodó meleg időjárás (18-25 oC), a magas páratartalom, illetve gyenge szitáló eső kedvez a virágfertőzésnek. A napfényes időszakban a beporzó rovarok élénk tevékenysége szintén elősegíti a fertőzést. A fekélyes sebekből illetve a virágzatról a baktérium elsősorban a sérüléseken keresztül jut be a levelekbe és hajtásokba. A növény a természetes nyílásokon keresztül (légzőnyílások) is megfertőződhet.
Forrás: http://www.tecnicoagricola.es/
Tavasszal virágzás idején – járványveszélyre akkor számíthatunk, ha:
- három egymást követő napon a hőmérséklet meghaladja a 18 oC-ot,
- a lehullott csapadék mennyisége több mint 2,5 mm
- a levegő páratartalma 75% fölött van.
Az almatermésűek tűzelhalás betegsége ellen a megelőzés a leghatékonyabb védekezései eljárás. Csak biztos forrásból, fertőzésmentes szaporítóanyagot vásároljunk.
A védekezés első és legfontosabb lépése – a megelőzésen túl, a betegség lehető legkorábbi felderítése. A fák ellenőrzését a sziromhullást követően, majd az intenzív hajtásnövekedések idején célszerű elvégezni, amikor megbarnult, megfeketedett a virágzat, illetve hajtásvégek különösen szembetűnőek.
A beteg növényi részeket, főként a hajtásokat azonnal el kell távolítani oly módon, hogy a tünetmentes részről is 40-60 cm-t lemetszünk. A levágott részeket meg kell semmisíteni, vagy azonnal el kell égetni, vagy mélyen elásni.
A vágószerszámokat minden metszést követően le kell fertőtleníteni háztartási hypo 10%-os oldatába néhány másodperces bemártással.
A betegségre fogékony gyümölcstermő növényeink, ültetvényeink kondícióját mindenekelőtt kiegyensúlyozott tápanyagellátással biztosítsuk. Kerüljük a túlzott N adagolást. Kiemelt jelentőségű agrotechnikai védekezési módszer a szakszerű metszés, a vízhajtások eltávolítása, a permetező szer behatolását elősegítő koronaforma, és az optimális hajtássűrűség kialakulása.
A hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) által okozott kártétel összetéveszthető a tűzelhalás (Erwinia amylovora) baktériumos megbetegedés tüneteivel. A darázskártétel esetén a fiatal hajtások arasznyi vége hirtelen (néhány óra, egy nap) elhervad, feketén elszárad. A baktériumos megbetegedés és a hajtáshervasztó darázs által létrehozott kárkép közti különbség, hogy a darázs kártételénél a hajtás elhervadt és ép része határán spirálvonalban mindig megtalálhatók a szúrásnyomok, a tojásrakás helyei. Ez a jelenség leginkább száraz, meleg tavaszokon – főleg házi kertekben, és szórvány gyümölcsösökben – észlelhető tömegesen. A z erwinia fertőzésnél a baktériumcseppek megtalálhatóak. A szélverés okozta tünetek is hasonlóak lehetnek, de ekkor nem találunk sem szúrásnyomokat, sem baktérium cseppeket.
A hajtáshervasztó darázs körkörösen elhelyezkedő szúrásnyomai (Forrás: Agrofórum 2013, március)
Hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) (Forrás: http://vocarskisaveti.blogspot.hu/)
(Forrás: Mit kell tenni az almatermésűek tűzelhalás betegségéről című kiadvány)