Coptodisca lucifluella clemens - dióaknázó fényesmoly
Olaszországban (Bernardo és mtsai 2011) hét évvel ezelőtt dió levélen aknázó Észak-Amerikában honos molylepkét azonosítottak Coptodisca lucifluella néven. Az Olaszországba behurcolt kártevők rendszerint északra, illetve észak-keletre terjednek tovább.Az előbbiek ismeretében nem meglepő a lepke magyarországi megjelenése. Az első példányait (aknáit, hernyóit) Tornyiszentmiklós zártkerti területén közönséges dió (Juglans regia) levelein 2017. augusztus 24-én sikerült felfedezni. Figyelmünk a dió felé fordult, melynek eredményeképpen számos hazai településen sikerült jelenlétét bizonyítani.
Morfológia:
A lepke szárnyfesztávolsága 4-6 mm. Az elülső szárnyon feketével határolt három fehér ék látható, melyek a szárny közepe felé sárgába hajlanak. A szárnycsúcsban lévő rojtban egyenes fekete farok látható. A külső szöglet háromszögletű foltja fehér. A szárnycsúcsi rojtok tövében kékes foltok figyelhetők meg. A feje borzas és a hátulsó szárnyaival azonos szürke színű (Clemens, 1860). Hernyója a levélen kétoldali foltaknát készít. Az akna mindig a levél két oldalere között található és azokon sohasem nyúlik keresztül. A hernyó ürüléke fekete színű és a foltakna két oldalán látható. Az utolsó vedlést követően ovális zsákot sző magának. A zsák szélén elrágott levéllemez körben elszárad, az ily módon meglazult zsákkal a hernyó elhagyja a levelet. A vékonyabb vagy vastag ágakon, esetleg a törzs kéregrepedéseiben fehér szövedékkel rögzíti a zsákot. Hernyóként telel, majd tavasszal bábozódik. Az aknák keresése egyszerű. Az elhagyott aknákban a rokon somaknázó fényesmolyhoz (Antispila treitschkiella) hasonlóan szabályos ovális lyukak maradnak vissza. Több levélben "döglött aknákat" figyeltünk meg. A leveleken számos hasonló méretű elhalt folt látható, de legegyértelműbb meghatározási módja, ha a fény felé tartva az elhalt részben hernyó ürülék van.
Gazdanövényei:
A lepke hernyójának tápnövénye hazájában, Észak-Amerikában a hikoridió (Carya glabra) és a pekán dió (Carya tometosa) (bernardo és mtsai 2015) Magyarországon elsősorban a közönséges dión (Juglans regia) figyelhető meg. Számos esetben fekete dión (Juglans nigra) találtunk. Megemlítendő, hogy közönséges és a fekete dió együttes előfordulásakor csak a fekete dió levelét fogyasztotta. Érdekesség, hogy egy-egy alkalommal Martonvásáron hikoridió (Carya sp.) és Alsószentivánon texasi fekete dión (Juglans rupestris) is megtaláltuk.
Életmód:
A lepke hazájában három, esetleg négy nemzedéke is kifejlődik (Bernardo és mtsai 2012). Hazai nemzedékszámáról nincs ismeretünk. Megfigyeléseink szerint "régi" és "új" zsákja a dió törzsén található, mely arra enged következtetni, hogy hazánkban egynél több nemzedéke fejlődik.
Védekezés:
Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó hikoridió termesztő vidékein, amennyiben a gazdálkodók azonos hatásspektrumú inszekticideket használnak, nagyobb a valószínűsége a rezisztencia kialakulásának, így az ott élő négy diófakártevő faj (Stigmella juglandifoliella, Cameraria caryaefoliella, Phyllonorycter caryaealbella, Coptodisca lucifluella) együttesen okozhat kárt. Jelentős számú hernyót gyűjtöttünk, melyekből vélhetően tavasszal kelnek ki a lepkék, esetleg a parazitoidok. Megjegyzendő, hogy az olaszországi vizsgálatok már 9 genusba tartozó parazitoidot mutattak ki.
Forrás: Növényvédelem 53. évfolyam 2017 december, 12. szám 539-542. oldal