A kókuszrost közel 10 évvel ezelőtti jelent meg a hazai szamóca termesztésben és azóta szép pályát futott be. Az első években a palántanevelésben kisebb felfordulást okozott azzal, hogy a kiültetést követően nagyságrendekkel kevesebb növény pusztult el a gombabetegségek miatt (Pl.: Phytoptora cactorum, Phytoptora fragariae, Rhizoctonia, Botrytis), így nem várt mennyiségű palánta jelent meg a piacon. A kórokozók ellen ugyanis a kókuszrost újranedvesíthető tulajdonsága hozott védelmet.
- kép: A fekete fóliaborítás segíti a napenergia hasznosulását
A korábban használt palántanevelő közegek a homok bakhátakon könnyen kiszáradtak és nehezen nedvesedtek újra. Ha folyamatosan nedvesen tartották a bakhátakat és még mélyre is ültettek, akkor viszont a korábban felsorolt gombabetegségek tizedelték meg a kiültetéseket. Nem sokkal később megjelentek a kókuszrost termesztőtáblák is és az évek során szerzett tapasztalatok, valamint a sokszor külföldről hozott információk sikeres honosítása lehetővé tették, hogy itthon is „gyökeret verjen” és sikeressé váljon a szamóca talajnélküli termesztése.
.jpg)
- kép: Ültetésnél fontos a tapasztalt munkaerő
Fontos szempont, hogy a termesztőtábla hőmérséklete a levegő felmelegedésével párhuzamosan emelkedik – ezáltal maga a növény is gyorsabban indul. Mindez leginkább napfényes tavaszi időjárás mellett lehet igazán szembetűnő – a hideg fóliasátrak akár 1-2 héttel korábban teremhetnek a bakhátas telepítésekhez képest. A további előnyök is kecsegtetőek: biztonságos, irányítható a termesztés, a talajuntságtól és talajfertőzésektől történő mentesség, valamint a termesztőcsatornás rendszerek esetében a dupla szedési teljesítmény. Kinek ne keltené fel mindez az érdeklődését? Ne felejtsük el ugyanakkor azt se, hogy a növények gyökérzete sokkal kisebb területen helyezkedik el, mint a talajban és a talaj előnyösebbnek tűnik a jelentős kiegyensúlyozási képességével. A megfelelő kókuszrost kiválasztásában segít a termesztés során felhalmozódott számos tapasztalat, amelynek ismerete megkönnyíti a döntést – ezeket próbáljuk röviden összefoglalni.
.jpg)
- kép: Fiatal állomány
Figyeljünk az összetételre!
Egy termesztőtábla 2-3 éven keresztül szolgálhat minket, nem mindegy hát milyen összetételű nyersanyag található a csomagolásban. A finom rost esetén fontos, hogy rostált, pormentes legyen, így garantálható ugyanis sokáig tartó levegős, morzsás szerkezet. A túl finom szerkezetű, poros kókuszrost már az első évben is túl sok vizet raktároz, levegőtlen körülményeket teremt és nem teszi lehetővé a hajszálgyökerek fejlődését. A levegősséget és megfelelő drénezést biztosító - szintén kókuszháncsból készült - chips esetén a darabos szerkezet a kívánatos. A túl kis méretű és/vagy zúzott chips nem ugyanazt az eredményt nyújtja, mint egy vágott, szabályos formájú és nagy méretű chips. Ne feledjük, hogy az idő előrehaladtával mindkét frakció aprósodik – ezért nem mindegy mi a kiindulási alap!
Mosott vagy pufferolt?
A kókuszrost felhasználása előtt kalciumos feltöltést igényel – ezzel mintegy stabilizáljuk az anyagot és így az a későbbiekben nem igényel semmilyen hasonló műveletet. A palántaneveléshez javasolt a pufferolt kókuszrost használata – ebben az esetben törekedjünk a maximális biztonságra! Vegyük figyelembe a parányi hajszálgyökér érzékenységét és használjuk az alacsony sótartalmú, stabilizált nyersanyagot. Termesztőtáblás kultúra esetén a pufferolást vízvizsgálati eredmény birtokában maga a termelő is el tudja végezni – ezzel jelentős költségmegtakarítás érhető el.
Előkészítés telepítésre
A palántanevelésre használt kókuszrostot már eleve tápoldattal érdemes felduzzasztani, de egyébiránt más dolgunk nincs vele betöltés előtt. A termesztőtáblák esetén a kihelyezés során ügyeljünk arra, hogy a táblák között egy kézélnyi távolságot hagyjunk ki, kismértékben ugyanis, de hosszirányban is duzzad a kókuszrost. A száraz táblákat igazgassuk el a fóliaborításban – ha egyik sarokba csúszik az anyag, akkor nem fogja tökéletesen kitölteni a csomagolást. A feltöltést CaNO3 oldattal végezzük és legalább két napot hagyjunk a kicserélődési folyamat lezajlásához. Ezután az öntözővizünk alapján meghatározott indító recepttel töltsük fel a termesztőtáblát.
Telepítés
A 15 cm széles termesztőtábla esetén 9 növénnyel számolhatunk folyóméterenként, míg a 20 cm-es tábla esetén 12 növénnyel. A jobb helykihasználás végett hatékonyabb a szélesebb táblaméret. Folyóméterenként 4, illetve 5 kapilláris csepegtetővel számolhatunk, vagy pedig cseppszalagot húzhatunk be a táblákba. Ültetés előtt célszerű a már feltöltött táblákat oldalról összenyomogatni – az így lazábbá váló közegbe könnyebben tudjuk a palántát ültetni.
A termesztés során hasznos, ha szaktanácsadó segíti a munkánkat és rendszeresen bevizsgáltatjuk a drénvizünket. A közeges termesztés során sokkal nagyobb ráhatásunk van a víz- és tápanyagellátásra, mint a bakhátas termesztésnél, de mindez jóval nagyobb odafigyelést és precizitást is igényel. Az európai trendeket megfigyelve valószínűsíthető a szamóca közeges termesztésének további térhódítása, ami a hazai termés minőségére és a termesztési biztonságra is jó hatással lenne.
Szép, generatív állomány
.jpg)
- kép: Egészséges, generatív állomány
BORÓCZKI GERGELY
Pro Horto Kft.
A cikk a Zöldség-Gyümölcs Piac és Technológia 2016/2. lapszámában jelent meg.