A 2017-ben megrendezett Kajszi Szakmai Tanácskozáson Dr. Halász Júlia tartott előadást Kajszibarack termékenyülésének elméleti és gyakorlati kérdéseiről.
Milyen tényezők játszanak szerepet, hogy az optimális termékenyülés kialakuljon? Előadásában elmondta, hogy két féle termékenyülési típusról beszélhetünk: öntermékenyülő és önmeddő típusról. Az önmeddő fajtánál az ültetvényben pollenadó fajtákat is kell ültetni. Fontos, hogy egyszerre kell, hogy virágozzon, valamint genetikailag kompatibiliseknek kell lenniük. Ha nem kompatibilis, hiába van minden feltétel megteremtve, az ültetvényben a termékenyülés elmarad. Termékenyülésre ható további tényezők lehetnek: pollen csírázása, életképessége, beporzó rovar aktivitása, valamint milyen időjárási tényezők befolyásolják az adott területet, és nem utolsó sorban a genetikai tényezők is szerepet játszanak.
Genetikai tényezők: kajszibaracknál úgy nevezzük ezt a tényezőt, hogy genetikai rendszer S genotípus. Minden egyes fajtának megvan ez a genetikai kódoltsága. Öntermékenyülő fajtáról van szó, akkor genetikai hibának a következménye. Ha önmeddő fajtákról beszélünk, aminek S1, S2 a kódoltsága, akkor vele kompatibilis, egy tőle eltérő kódoltságú porzót kell választani, pl. S3, S4. Fontos, hogy a porzónak és a termőnek két eltérő típusú fajtát kell választani, hogy meg tudják egymást termékenyíteni. Ha nem megfelelő a telepítés, elmaradhat teljes mértékben a termékenyülés is.
Ha a növényünk öntermékenyülő fajta, egyedül is eltelepíthető, ha viszont önmeddő, akkor további vizsgálatra van szükség: meg kell határozni, hogy mely fajtapárok telepíthetők egymás mellé az ültetvénybe.
Termékenyülési típus vizsgálati módszerek
1. Az első módszert több mint 100 évvel ezelőtt is már használták, szabadföldön. Saját pollen átvitelével meg lehet nézni, hogy az általunk választott fajta öntermékenyülő-e vagy sem. Ezt a módszert most is használják, de hátránya, hogy egy évben csak egyszer végezhető el a kísérlet (virágzáskor), csak termőfákkal tudjuk elvégezni, és az időjárás nehezíti a kísérletet. Fagy, csapadék is tönkreteszi a vizsgálatot, ezért nehéz ezekre a vizsgálatokra alapozni. Ilyen vizsgálatnál a terméskötődési arányból tudunk következtetni és 6 hét múlva derül ki az eredmény.
2. Másik módszer mikroszkóppal laboratóriumban történik, amikor is virágos vesszőkön végezik el az öntermékenyülést. A vizsgálat hossza kb. 3 nap. Mikroszkóp alatt látni lehet, hogy a pollen csírázik-e, a pollentömlő növekszik-e. Előnye, hogy nem befolyásolják az eredményt az időjárási tényezők, hátránya, hogy ezt is egy évben egyszer lehet elvégezni.
3. Harmadik módszer a molekuláris meghatározás: A vizsgálatok alapján kideríthető, hogy milyen termékenyülési típusba tartozik. Előnye, hogy nem csak egyszer végezhetem egy évben (virágzás idején), valamint a növény bármilyen szervéből, bármilyen növényi szövetéből meg tudom állapítani a termékenyülési típusát, akár termőre fordulást megelőzően, vagy magonc állapotú növényeken is elvégezhető.
A molekuláris vizsgálat DNS alapú, fiatal levelekből 10-14 nap alatt pontos eredmény kapható, fajták genotípusa meghatározható. Első lépésként azt nézik, hogy a növény öntermékenyülő-e vagy meddő. Majd önmeddő esetben tovább vizsgálják, hogy milyen genetikai kódoltsága van, melyik fajta, milyen genetikai kóddal rendelkezik.