A fajtahasználat alapvetően az ökológiai adottságoktól, a felhasználás irányától és a termesztési hagyományoktól függ. A mérsékelt égöv hűvösebb klímájú országaiban európai szilvákat, a mediterrán és szubtrópusi területeken japán típusú szilvákat termesztenek. Az európai szilvák európai és észak-amerikai (USA) származásúak. Közép-Kelet-Európa vezető fajtája a Besztercei szilva volt, de a szilvahimlő vírus terjedése miatt ez a fajta teljesen visszaszorult. Hazánkban az elmúlt telepítési hullámban (2000-es évek előtt és elején) a vírusellenálló Cacaki fajták (C. lepotica, C. rana és C. rodna), a Stanley, a President és a Bluefre játszott jelentős szerepet. Ezek mind nagyon-nagyon jók volt annak idejében, sőt a mai napig meghatározóak az ültetvényeinkben. Mellettük jelentek meg a német nemesítésű újdonságok, melyekből sokat napjainkban is nagy mennyiségben telepítenek (pl. Elena, Presenta, Jojo, Topend Plus, Tophit Plus, Topfirst, Topfive). Itt töretlen a fajta-felhozatal és a fajtaszortiment megújulása a folyamatos nemesítő munka miatt. Tehát nem állnak meg a német nemesítők, hozzák a jobbnál jobb, újabbnál újabb fajtákat, cserélgetik a maguk fajtáit is, így van, ami már kikopott a 2000-es évek fajtáiból. A legújabbak, a direkt ipari célra ajánlott a Haroma és a kettős hasznosítású Toptaste. A fajták sora végeláthatatlan.
A japán szilvával voltak próbálkozások, de jelentősen nem terjedt el hazánkban, mert nem erre a klímára való. Házi kertjeinkben a ringlók termeszthetők, de nagyüzemben nem termesztik őket. Meg kell említeni lehetőségként, a hazai tájfajták termesztésbe vonását (Penyigei, Nemtudom szilva, stb.).
A telepítés, azaz a fajtaválasztás előtt meg kell választani az értékesítési célt, illetve a célpiacokat. Tudnunk kell, hogy hova akarunk eladni: ipari feldolgozásra (sütőiparnak, szesziparnak, stb.), avagy frisspiacra, utóbbin belül az orosz vagy a német piacra, amelyeken értelemszerűen nagyobbrészt friss fogyasztásról beszélünk. Minden esetben szem előtt kell tartani, hogy nincs hibátlan fajta, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Az alanyválasztás tekintetében ma még Magyarországon szinte egyedülálló a Myrobalán alany, jóllehet Európában szinte senki más – a szerbeken és a régi jugoszláv tagköztársaságokon kívül – nem használja. Van azonban számos más alany, ami mindenképp felvet olyan kérdéseket, hogy mi ezeket miért nem alkalmazzuk.
A fajtahasználat tekintetében régi bevált fajtákat ne felejtsük el, mert nem voltak rosszak, a C. Lepotica, a Stanley, a Presindent a mai napig is nagyon jó. Ennek ellenkezője is igaz, az új fajták között is vannak kérdőjelesek: több új német fajtáról leírják, hogy toleránsak, de bekerülnek Magyarországra, eltelik 4-5 év, majd a levélen túlmenően már a gyümölcsön is vírustüneteket mutat. A toleráns „csak” azt jelenti, hogy ellenáll a vírusnak, de ennek fokozatai vannak, amire nagy figyelmet kell fordítani.
Továbbá meg kell említeni az ún. „rés” fajtákat. A hazai ültetvényekben jelenleg is nagy tömegben termesztett fő fajták (C. Lepotica, Stanley, Bluefre, President) érésidejei között vannak rések, amelyekre a mai szortimentből meg lehet találni a megfelelő fajtákat. (pl. Topfive, Jojo). Ezeken túlmenően meg kell különböztetni célfajtákat, amire azt mondhatjuk, hogy pl. kizárólag a szeszipar vagy sütőipar, stb. veszi fel.
A frisspiac esetében fontos, hogy a németek nem kedvelik a túl nagy gyümölcsméretet (megfelelő szín és íz esetén viszont tolerálják a kisebb méreteket), és a kék szilvát keresik (a Presidentet ezért nem nagyon szeretik, mert a hamvasságát letörölve, vörös szilvát kapunk).
A mai szilva fajtakínálatban az érésidő július elejétől-közepétől október közepéig tart, és ehhez megvannak mind a résfajták, mind a célfajták.
A Topfive egy korai fajta, mely jól illeszkedik a Cacanska Rana és a Cacanska lepotica közötti érésidőbe, a C. Lepoticához közel érik. Nagyon jól fán tartható, nem puhul le, hosszú a betakarítási intervalluma, így piaci zavarok esetén közel a Lepotica utánra is húzható a szedése. Beérett állapotban, „kéken” is képes a további méretnövekedésre. Jó gyümölcsméret és jó íz jellemzi, alapvetően frisspiaci fajta, közepes jövedelmezőség jellemzi.
A Jojo (1. fotó) különösen ajánlott olyan termőhelyekre, ahol a Sharka-vírus veszélye fennáll. Magyarországon ez a legtöbb termőhelyre igaz, különösen a síkvidéki területekre: főképpen Békés megyében, a román-szerb határon, ahol ha kiültetik a fákat, a következő évben megjelenik rajta a vírus. Ez a fajta nem mutat gyümölcsön vírustüneteket, alapvetően már nem is toleráns, hanem rezisztens. A jövőben ebből eredően fognak még megjelenni más rezisztens fajták is, hiszen a Jojoval nagyon sok visszakeresztezést csináltak már a németek. A fajtára jellemző a nagy termőképesség, a szinte „önmagától” kialakuló jó koronaszerkezet. Kiváló beltartalmú, attraktív megjelenésű gyümölcsöket hoz, melyek szedése egy menetben megoldható. Vannak természetszerűen negatív tulajdonságai is: feltűnően érzékeny a szilvaatkára, tapasztalható némi ikresedési hajlam is, továbbá nagyon korán virágzik (ingadozó hozam) és túl korán, már az érés előtt három héttel színeződik.
A Toptaste – a Beszterceit leszámítva – a legjobb ízű fajta tudna lenni Magyarországon. Szeptember elején érik, amikor viszonylag nagy mennyiségű szilva van a piacon, ezért a jövedelmezősége szerényebb, illetve változékonyabb. Frisspiacra kiváló (pl. osztrák áruházláncok kifejezetten keresik), de feldolgozóiparban is hasznosítható, hosszan fán tartható és hosszan szedhető, ami azonban több menetes betakarítást feltételez.
A Haroma szintén szeptemberi érésű (a Beszterceivel egy időben, a Presenta előtt érik) és egy kettős hasznosítású fajta. Jellemző gyümölcsmérete 33-38 mm, de a németek már frisspiacra is elfogadják. Narancssárga gyümölcshús (mely sütéskor pirosra színeződik), kiváló beltartalom és íz jellemzi, ami miatt a sütőipar nagyon kedveli, de a szeszipar is jól tudja hasznosítani magas Brix-foka miatt. A fajta negatív tulajdonságai közé tartozik a valamilyen szintű alternancia-hajlama. A Sharka-toleranciája még tesztelés alatt van, eddig kevés tünetet mutat a gyümölcsön, egyébként a Jojo benne volt a keresztezési partnerei között.
Az Elenaról azt gondoltuk, amikor a ’90-es évek közepén bejöttek az új német fajták, hogy ez lesz a „csúcs”, ezt a Besztercei helyett csinálták, azzal a minőséggel, azzal a gyümölcsmérettel, azzal az érési idővel. Nagy termőképességű, kiegyenlített hozamú, öntermékeny fajta, kiváló beltartalmi paraméterekkel, ami miatt pálinkának kiváló. Elviekben vírustoleráns, de Magyarországon tüneteket mutat – nem csak a levélen, hanem a gyümölcsökön is, ami megítélését értelemszerűen valamelyest negatívan befolyásolja.
A Tophit egy nagyon jó fajta, szeptember 1-2. hetében az Elena idejében érik, Sharka-tünet alig jelentkezik. Nagyon nagy méretűek a gyümölcsei (38-45 mm), erősen viaszos, húsa viszont kissé puha. Nagy termőképességű, kiváló beltartalmi és külső minőségi jellemzőkkel rendelkezik, frisspiacra kiváló. Negatív tulajdonságai közé tartozik az alternanciára való hajlama és a moníliával szembeni érzékenysége, továbbá nagy méretű gyümölcsei képesek letörni a vékonyabb termővesszőket. Megjelenésében nagyon attraktív, de szerencsétlen tulajdonságaként tartják számon, hogy ahol összeér, ott nem színesedik rendesen a gyümölcs.
A Presenta (2. fotó) nagyon késői érésű fajta, szeptember utolsó, október első hetében érik. Német szaktanácsadók szerint ez most az egyik „top” fajta, mert nagyon jó ízű (a legmagasabb cukortartalmú, ami miatt a sütő- és szeszipar keresett célfajtája), későn érik, jól meghosszabbítható az értékesítése, mert tárolással még egy hónappal kihúzható. Ugyan a hamvasságát ledörzsölve gyakorlatilag vörös szilvát kapunk (egyik szülő a President), amit a német piac alapvetően nem kedvel, de a Presentát mégis elfogadja, ráadásul a kisebb gyümölcsméretét is tolerálja. Összességében kettős hasznosítású és kiváló jövedelmezőségű fajta. A Sharka-toleranciája azonban csak közepes, hosszabb távon hozamcsökkenés lehetséges. Termőhelyre érzékeny, meredek felálló ágrendszert nevel, és az esőre is érzékeny, éréskor repedhet.
Az egyik „sztárnak kikiáltott” a Topend Plus (3. fotó). Frisspiaci fajta, nagyon jó ízű, gyümölcsmérete óriási (46-51 mm), ami nagyon nagy termőképességgel (öntermékeny fajta) és vírustoleranciával párosul (nem nagyon mutat a gyümölcsön tünetet), a nagyon késői (október 1. hete) betakarítási idő mellett. Viszont vannak ennek is rossz tulajdonságai: belülről egy kicsit üreges lehet és megjelenhetnek benne mézga cseppek is. Német piacra kissé már túl nagy méretű (a német piac a 40-45 mm-es felső méretet fogadja el), emiatt jövedelmezősége inkább csak közepes.
Az alanyhasználat tekintetében Magyarországon meghatározó a Myrobalán. Külföldön – a balkáni államokat kivéve – szinte abszolút nem használják. Ha „erős” fákra van szükség, akkor a ’GF8/1’ alanyt használják, középerős növekedési erélyűek többek között a ’Fereley’, a ’Saint Julien A’ és a ’Wavit’ alany jönnek számításba. Gyenge növekedésű a ’Krimski’ (VVA1) és a Pixi. Azért ezeket az alanyokat használják külföldön, mert ott jobban viselkednek. Lehet, hogy nálunk is jobbak, azonban még erre nem állnak rendelkezésre kísérleti eredmények sem. Jóllehet ezeken az alanyokon nem sarjadzik a fa, teljesen egyforma, homogén az állomány, illetve a faiskolákban is „könnyű vele dolgozni”, mert vírusmentes.
A lényeg minden esetben az, hogy jó minőségű certifikált szaporítóanyagot vásároljunk, mert csak ebből létesíthető „nagy teljesítményű”, homogén ültetvény. Ma már megrendelésre Magyarországon is bármilyen fajta beszerezhető vagy behozható külföldről, tehát a faiskolai kínálat összességében nem jelent korlátot a fejlődésben, de fontos a hosszú távú tervezés.
Szerző:
Palesits Zsolt
Palesits Faiskolai Kft.
Forrás: Forrás: Zöldség-Gyümölcs Piac és Technológia (2016/1)
1. fotó: Nagyon jó, Sharka-rezistens fajta a ’Jojo’
2. fotó: Kiváló minőségű és nagyon késői érésű fajta a ’Presenta’
3. fotó: ’Topend Plus’, egy nagyon nagy gyümölcsméretű, kiváló frisspiaci fajta