A betegség története
A sztolbur betegség tüneteire a volt Szovjetunió európai területén már az 1930-as években felfigyeltek ugyan, de az első tudományos leírása csak 1949-ben történt meg. A következő másfél évtized folyamán megtalálták Közép-kelet Európa legtöbb országában. Magyarországon 1956-ban Szirmai János írta le a betegséget fűszerpaprikán, paradicsomon, burgonyán, dohányon és csattanó maszlagon. Ezt követően a 60-as 70-es években behatóan tanulmányozták a kórokozó terjedését, gazdanövénykörét, vektorát és a védekezés lehetőségeit Magyarországon is. Abban az időszakban rendelkezésre álló diagnosztikai módszerekkel a kórokozót csak kimutatni lehetett, de azonosítani nem. A 90-es évek végén a molekuláris biológiai módszerek bevezetésével fellendülő fitoplazma kutatás során a Solanaceae fajokon kívül még más családokba tartozó termesztett növényfajokból, és számos gyomnövényfajból sikerült a kórokozót azonosítani hazánkban is.
A kórokozó
A sztolbur betegséget a sztolbur fitoplazma (Potato stolbur 16SrXII-A phytoplasma) okozza, az újabb osztályozás szerinti nevén a ’Candidatus Phytoplasma solani’. A sztolbur fitoplazma a többi fitoplazmához hasonlóan táptalajon nem tenyészthető, a növények háncsszöveteiben, a rostacsövekben élő, speciális baktérium. A baktériumokkal ellentétben a fitoplazmát nem sejtfal, hanem sejthártya határolja, ezét alakja változó.
A sztolbur fitoplazma terjedése
A sztolbur fitoplazmát mechanikailag nem lehet átvinni, tehát nem terjed művelő eszközökkel és présnedvvel; de oltással és aranka (Cuscuta) fajokkal viszont igen. Magyarországon természetes körülmények között a Cuscuta arvensis fajjal történő terjedését figyelték meg, különösen a herefélék, a padlizsán és a paradicsom esetében gyakran fordult elő. A fitoplazmák fő terjesztői a növények szállítószövetéből táplálkozó rovar vektorok. A sztolbur fitoplazma esetében ezek lárvaként a talajban, egyes évelő gyomnövény fajok gyökerén áttelelő kabócák. A sztolbur fitoplazma első és átviteli kísérletekkel igazolt vektora a Cixiidae családba tartozó Hyalesthes obsoletus (H. obsoletus), amelynek számos tápnövénye van.
Magyarországon egy nemzedékű, a lárvái telelnek át évelő gyomok gyökerén, elsősorban az apró szulákén (Convolvulus arvensis). Összesen öt lárva (nimfa) stádiuma van. Az első kifejlett, szárnyas egyedek rendszerint június elején jelennek meg Magyarországon, a rajzás általában augusztus közepéig tart. A nőstények által augusztusban lerakott tojásokból kb. október elejére fejlődnek ki a lárvák. Ha fertőzött növényen fejlődnek a lárvák, akkor a kifejlett kabóca már fertőzőképesen jelenhet meg. A sztolbur fitoplazma másik bizonyított vektora még a Reptalus panzeri, amely Szerbiában a kukoricát sztolbur fitoplazmával súlyosan fertőzi. Évente egy nemzedéke fejlődik ki, a lárva az őszi gabona gyökerén szívogat. Szintén sok tápnövényű faj.
Hazánkban a sztolbur ismert vektorai (H. obsoletus és a Reptalus panzeri) általában alacsony egyedszámban fordulnak elő, a fitoplazma fertőzés viszont ennek ellenére évről-évre növekszik. Ezért feltételezzük, hogy Magyarországon egyéb potenciális vektor fajok is fontos szerepet játszhatnak a sztolbur terjesztésében. Az elmúlt években Reptalus quinquecostatus egyedeket találtunk a többi fajhoz viszonyítva komoly mennyiségben, burgonyában, szőlőben és kukoricában. Az előző két fajhoz hasonlóan, ennek is számos tápnövénye ismert.
A sztolbur fitoplazma gazdanövényköre
A sztolbur fitoplazmának több száz gazdanövénye ismert. A termesztett növények közül hazákban a burgonya, paprika, paradicsom, padlizsán, dohány, repce mellett általánosan elterjedt a szőlőn, de károsít egyes gyökérzöldségeken (sárgarépa, petrezselyem, zeller), a hagymán, valamint az utóbbi években a fertőzött kukoricán is súlyos tüneteket figyeltünk meg. A vadon élő növényfajok közül legfontosabb gazdanövényei a szulákfélék, a Solanaceae családba tartozó gyomnövények (pl. a fekete csucsor), a csalán, a fészkes virágzatúak, az őszirózsafélék, az útifű fajok, a libatopfélék, de fertőzi a pillangósokat, a boglárkaféléket, és számos egyszikűt, valamint több fa fajon és bokrokon is előfordul.
A fitoplazmával megbetegített növények növényvédőszeres permetezéssel nem gyógyíthatóak, de ismertek közvetett módszerek a károk megelőzésére és mérséklésére. Ilyen a növényállományok és környezetük gyommentesen tartása, valamint a rovarvektorok gyérítésére szolgáló vegyszeres védekezés.
1. ábra A csúcslevek kezdeti kanalasodása, sárgulása sztolbur fitoplazmával befertőződött paprikán
A sztolbur fitoplazma tünetei
A betegség első tüneteire a csúcsleveleken lehet felfigyelni. A fertőzött tövön a fiatal csúcslevelek zöld színe az egészséges növényekéhez viszonyítva először csak halványabb lesz, majd fokozatosan elsárgul. A csúcslevek széle a főér irányában felfelé kezd kanalasodni (1. ábra). Később a sárgulás és a kanalasodás fokozatosan átterjed az idősebb levekre. Idővel az egész növény elsárgul és a levelek erősen kanalasodnak (2. ábra). Az általánosan fertőzötté vált növény hervadni kezd, a termések ráncosodnak (3. ábra). A fertőzés előrehaladtával a növény fonnyad, a termések egészen összeasznak és végül a növény teljesen elszárad (4. ábra).
Ha a növényeket a fertőzés még fiatal korban éri, akkor a fejlődésben jelentősen visszamaradnak, törpülnek. Ilyen esetben termést gyakran nem is nevel, vagy csak kicsi, deformált paprikák fejlődnek rajta, és rövid időn belül elpusztul a növény (5. ábra).
2. ábra: Erősen sárgult és a középér felé felfelé kanalasodó levelű paprikatő
A sztolbur fitoplazma jelentősége Magyarországon
A betegség első leírását követően egészen az 1990-es évek végéig a sztolbur betegség legfeljebb öt-tízévente csak egyszer idézett elő komoly veszteséget a Solanaceae kultúrákon. Két járvány közötti időszakban viszont szinte eltűnt, tünetei csak elszórtan jelentkeztek az országban. A 2000-es évek elején azonban változott a helyzet. A sztolbur fertőzés megjelent a vetőburgonya táblákon is, és jelentősége 2005-ig évről-évre fokozatosan nőtt. A 2006-2010-es években a betegség ismét visszaszorult. A 2010. évi tavaszi és nyári rendkívüli esőzésekben elpusztultak a vektorok. Sztolbur fertőzést alig lehetett találni Magyarországon. A szomszédos országokban hasonló volt a helyzet. A 2011-2015 időszakban viszont az időjárás ismét kedvezőbben alakult, ennek hatására a vektorok száma évente fokozódott. Jelentős fertőzések alakultak ki már 2013-tól ismét több kultúrában is, így a burgonya, paprika, paradicsom és a kukorica esetében.
3. ábra: Általánosan fertőzötté vált, erősen hervadó tő, ráncosodásnak indult terméssel
A fiatal növények a legfogékonyabbak a betegségre. A befertőződés mértéke elérheti akár a 80%-ot is, és ezáltal súlyos gazdasági károkat okozhat. Késői fertőzések esetén nem fordul elő ilyen jelentős termésveszteség. Az utóbbi évek enyhe teleit nagyobb arányban élték túl a növényi kórokozók és az őket terjesztő rovarvektorok, így a fertőzések mértéke évről-évre fokozódik.
4. ábra: Elfonnyadt, elszáradt növény, erősen összeaszott termésekkel
A sztolbur fitoplazma elleni védekezés lehetősége
A korábban említettek szerint a fitoplazmával fertőzött növény nem gyógyítható, ezért a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni. Ezért alapvetően fontos a magas biológiai értékű, egészséges vetőmag használata, valamint a rovar vektorok egyedszámának visszaszorítása.
A bizonyítottan vektor kabócafajok és a potenciális vektor fajok rajzásának időszakában végig fennáll a fertőzés veszélye. Ebben az időszakban végzett, időzített rovarölőszeres permetezéssel csökkenthető a vektorok egyedszáma, és ezáltal közvetetten a fertőzés esélye és mértéke is. A növényállományok monitorozásával állapítható meg az első kifejlett kabócák megjelenése, és kísérhető figyelemmel a rajzásuk. A monitorozás segítségével időzíthető az első és az utolsó vegyszeres védekezés időpontja. A monitoringra alapozott vektorok elleni védekezés hatékonyabb, és ugyanakkor környezet- és költségkímélő.
5. ábra: Fiatal korban befertőződött, fejlődésben visszamaradt, hervadt paprikatő
A Genlogs Biodiagnosztika Kft munkatársai az elmúlt években, burgonyában, kukoricában és szőlőben végeztek kabóca monitoringot Magyarországon és Oroszországban az optimális védekezési időpontok meghatározása érdekében.
A várhatóan fokozódó fitoplazma veszély mérséklésére a védekezési technológiák kidolgozása érdekében célszerű lenne hasonló monitoring kísérleteket beállítani hazánkban a szabadföldi paprika állományokban termelési körzetenként legalább egy-egy nagyobb gazdaságban.
Dr Kölber Mária
Szőlő és Szántóföldi Fitoplazma Munkacsoport
Elek Rita
Genlogs Biodiagnosztika Kft, Budapest
A cikk a Zöldség-Gyümölcs Piac és Technológia 2016/3. lapszámában jelent meg.