A bodza termesztők szerint nem kell nagy költséget fordítani a bodza növényvédelmére, ugyanis ellenálló, kevésbé problémás növény. Ennek ellenére Szeőke és Nagy (2006) összefoglalta a bodzán létező összes növényvédelmi szempontból fontos károsítót.
Bodza szaporítóanyag előállításnál figyelembe kell venni az European and Mediterranean
Plant Protection Organization (EPPO) 2007-ben kiadott PM 4/32-es certifikációs sémát, ami előírja a Verticillium, valamint a CMV és CLRV mentességet.
Bodzán a leggyakrabban a következő vírusok fordulhatnak elő: uborka mozaik vírus (CMV), dohány mozaik vírus (TMV), arabis mozaik vírus (ArMV), cseresznye levélsodródás vírus (CLRV). Ami még hazánkban előfordulhat az a paradicsom fekete gyűrűsfoltosság vírus (TBRV); Szamóca látens gyűrűsfoltosság vírus (SLRV), és a dohány nekrózis vírus (TNV). Bodzán még fordulhatnak elő más vírusok is, de Magyarországon nem észlelték. Ilyenek lehetnek a paradicsom gyűrűsfoltosság vírus (ToRSV), a bodza látens vírus (ELV), bodza vírus A (EV vagy ESLV) és a bodza érkivilágosodás vírus (SVCV).
Baktériumos megbetegedések előfordultak Magyarországon, de még nem nagyon foglalkoznak beazonosításukkal. Szeőke és Nagy (2006) szerint eddig a Pseudomonas fluorescens szaprofita baktériumot találták meg a bodzafákon.
A NÉBIH NTAI Pécsi Bakteriológiai Laboratóriumába olykor-olykor érkeznek be baktérium gyanús bodzaminták. Az eddigi mintákban Pseudomonas syringiae baktériumot mutattak ki a laboratóriumi vizsgálatok.
Gombabetegségek közül jelentősebbek a levélbetegségek: Cerkospórás levélfoltosság (Cercospora depazeoides), fómás levélfoltosság (Phoma sp.), Aszkohítás levélfoltosság (Ascohyta tenerrima) Fillosztiktás levélfoltosság (Phyllosticta sambuci), és a szürkerothadás (Botrytis cinerea) is komoly problémákat okoz. Az citospórás ágelhalás, (Cytospora sp.) is előfordulhat bodza növényen. A termesztett bodza kocsánybénulása, ernyőelhalása még ismeretlen eredetű, de újabb kutatások szerint a következő gombákat hozták a jelenséggel kapcsolatba: Fusarium sambucinum, Phoma sambuci-nigrae, Colletotrichum gleosporium, valamint a különböző Alternaria fajok (Sipos, 2010). Amit még izoláltak virágzatról, termésről az az Aspergillus flavus, Cladosporium herbarum, Trichothecium roseum.
Telepítéskor fontos figyelni és védekezni a polifág kártevők ellen. Mindenképp fel kell mérni a területet, hogy növényvédelmi szempontból fontos fonálférgek (Xiphinaema americanum, Xiphinaema diversicaudatum, Longidorus elongatus, Meloidogyne ardensis), a talajlakó kártevők cserebogarak, pattanóbogarak, gyászbogarak lárvái, valamint a vetési bagolylepke lárvája közül mennyi van jelen, amelyek komoly gyökérkártételt okozhat. Rágcsálók közül figyelni kell a mezei pocok, kószapocok, valamint a güzüegér megjelenésére.
Rügy és levélkártevők közül megemlítendő az ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidarius), rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana), Fekete barkó (Tanymecus palliatus), kendermagbogár (Peritelus familiaris), hamvas vincellérbogár (Otiorrynchus ligustrici L.). Szívó kártevők közül a bodza-levélatka (Epitrimerus trilobus), bodzatripsz (Thrips sambuci), kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae), bodza levéltetű (Aphis sambuci), fekete répa levéltetű (Aphis fabae), zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae), mezei kabócák (Empoasca solani, Empoasca decipiens), szilva-pajzstetű (Sphaerelolecanium prunastri), akác-pajzstetű (Parthenolecanium corni) és a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus). Lombfogyasztó kártevők lehetnek az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea), bodza-aknázólégy (Liriomyza amoena), gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) (Szeőke és Nagy, 2006; Sipos, 2010).
A bodza ültetvényekben előforduló gyomnövények összetétele jelentősen függ az ültetvény korától. A bogyós gyümölcsűek környezeti feltételei miatt elsősorban az évelő gyomfajok terjednek el. Az újtelepítésű, 1-3 éves ültetvényeken a magról kelő, egy éves gyomnövények terjednek el elsősorban. Ilyenek lehetnek a T1-es pásztortáska (Capsella bursa pastoris), valamint a tyúkhúr (Stellaria media), av T3-as repcsényretek (Rhapanus rhapanistrum), a T4-esek közül a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), fehér libatop (Chenopodium album) és a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis). A területet a harmadik évtől füvesítik, csak a facsíkot tartják gyommentesen. A 4-6 éves kultúrákban már a magról kelők mellett megjelennek az évelő növények is: G3-as apró szulák (Convorvulus arvensis), valamint a mezei acat (Cirsium arvense), valamint a G3, H3-as hamvas szeder (Rubus caesius). A 7-12 éves ültetvényekben a fent említettek mellett előfordul még a betyárkóró (Conyza canadensis), a tarackbúza (Elymus repens), és a mezei zsúrló (Equisetum arvense) (Zalai és Pataki, 2008).
Vincze Viktória