Hazánkban egyre több alakalommal lehet találkozni a fekete bodza mezőgazdasági előfordulásával. A magyar termelőknek potenciális befektetési lehetőséget biztosít, ugyanis ma már jobban kialakult, stabilabb a piaca, mint 15-20 évvel ezelőtt. A fekete bodza hazánkban is már egyre nagyobb jelentőséggel bír elsősorban, mint színanyag, de egyre jobban előtérbe kerül, mint immunerősítő szer, ezzel bővítve a meglévő felvevőpiacok körét. Ausztriában a határ mentén a kiskertek végében is, szőlő helyett bodzaültetvényeket lehet találni, és Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ezt mutatják azok a statisztikai adatok is, ami alapján elmondható, hogy hazánkban jelenleg nagyobb területen találkozhatunk bodza ültetvényekkel, mint cseresznye vagy körte gyümölcsösökkel.
A hazánkban is elterjedt fekete bodzát (Sambucus nigra) a Sambucus nemzetségbe soroljuk. E nemzetség családba sorolása nemrég változott a molekuláris módszerek fejlődésével. A Sambucus nemzetséget régen a Caprifoliaceae családba, majd a Sambucaceae családba sorolták, de a mai vizsgálatok alapján az Adoxacea (pézsmaboglárka-félék) családba soroljuk. (Podani, 2007)
A Sambucus nemzetség mintegy 200 fajt tudhat magáénak, ezek elterjedése inkább az északi félgömb mérsékelt területén helyezkedik el.
A Sambucus nemzettség elterjedése (Papp és Porpáczy, Schmidt (1987) nyomán, 1999)
A fekete bodza (Sambucus nigra) kozmopolita növény, szinte egész Európában megtalálható erdők szélén, ligetekben, műveléssel felhagyott, nitrogénben gazdag területek pionír növénye.
Magyarországon két faj található meg nagyobb elterjedésben: a Sambucus nigra (fekete bodza) és a Sambucus ebulus (gyalogbodza). Hegyvidékeken a Sambucus racemosa (fürtös bodza) fordul elő, de botanikus kertekben az amerikai faj egy-egy példánya a Sambucus canadensis (kanadai bodza) is megtalálható. Növénytermesztésre alkalmas fajok a Sambucus nigra, és az amerikai Sambucus canadensis (Sipos, 2010).
A Sambucus nigra elterülése Európában
A fekete bodza évelő cserje, bokor vagy fa alakú, akár 6-10 m magasra is megnőhet. Hajtásai simák, paraszemölcsösek, a bélrész fehér, szivacsos. Összetett levelei keresztben átellenes állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek, 5-7 levélből állnak, lándzsa alakúan kihegyesednek, és megdörzsölve pézsma illatot árasztanak. Virágzata a hajtások végein álló, sátorozó, 10–25 cm átmérőjű bogernyő, 5 főágú, virágai aprók, sárgásfehérek, kellemes illatúak, május–júniusban nyílnak. Egy virágzatban akár 1000-1200 virág is megtalálható, amiből megtermékenyülés után 400-500 szem bogyó lesz. Termése fekete-ibolya színű, 5-8 mm átmérőjű, csonthéjas bogyó (benge termés). Téves meglátásként mérgezőnek mondják a bodza bogyóját. A bodza zöld részeiben található szambunigrin vegyület mérgező és csak az arra érzékeny embereknél okoz hányást, hasmenést (Stefanovics-Bányai, 2004; Sipos, 2010).
A fekete bodza jelentős termesztését az Amerikai Egyesült Államokban, Ohióban kezdték el meg az 1890-es években. Európában a feketebodzával kapcsolatos szelekciós nemesítésekkel kb. 50 éve, termesztésével 40 éve kezdtek el foglalkozni. Az európai országok közül jelentős termőterülettel rendelkezik Ausztria. De ültetvények találhatók még Dániában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban is. Az utóbbi években az hazánk közvetlen szomszédjai is létesítettek kisebb, nagyobb ültetvényeket magyar szakértők segítségével (többek között Románia, Szlovákia, Lengyelország és Szerbia vajdasági területein). Magyarországon jelenleg évente 25–30 ezer tonna bodzatermés kerül exportra, aminek most már kis hányadát teszi ki a vadon termő bodza, mivel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból ültetvények korszerűsítéséhez, telepítéséhez vissza nem térítendő támogatásra van lehetőség, így évről évre egyre nagyobb helyen találhatunk bodzaültetvényeket Magyarországon. (Stefanovics-Bányai, 2004; Papp, 2004; Papp és Porpáczy 1999; Tóth, 1997) 1998-ban kb. 200 hektárra becsülték a termesztett bodza területeit, 2001-ben hivatalos adatok szerint már 1600 hektárra nőtt, 2007-ben pedig közel 3000 hektáron terült el (Sipos, 2010). 2012-es adatok alapján 4353,59 hektáron terültek el a bodzaültetvények, ezzel maga mögé szorította a körte (3676,33 ha), illetve a cseresznye (3220,90 ha) termesztési területeit is (BOTÉSZ, 2012).
Haschberg: Magyarországon a legelterjedtebb, nagyon kedvelt fajta, hatalmas tányérjai miatt, valamint bogyói még éréskor sem peregnek. Virágai június végén jelennek meg, tehát nincs kitéve a kései fagyoknak. Ezt a fajtát a klosterneuburgi kutatók szelektálták a Duna árterén élő vad egyedek közül.
Mivel Magyarországon csak a Haschberg jellemző, ennek az a hátránya, hogy az egész ország területéről 1 hónapon belül, vagy akár 2 hét alatt kell betakarítani a termést. Célszerű lenne olyan fajtákkal is cserélni az állományt, amelyek érése előbbre tehető, megkönnyítve a termelők és a feldolgozóipar munkáját is. (Papp, 2004; Papp és Porpáczy 1999; Tóth, 1997). Másik ok lehet a fajtacserére, hogy a bodza, mint színanyag, színezőanyag forrás, lassan háttérbe szorulhat, ugyanis már két növényt is találtak (fekete répa, arónia) magas színanyag tartalmuk miatt, és Európában már el kezdték termeszteni őket.
Ami még előfordul Európában az a Donau, Prägarten, Tulbing; a különböző Dán fajták: Allersoe, Hamburg, Korsor, Sambu; a Riese van Vossloch, Mammut mint német fajták; a svájci Franzi. Magyarországon Porpáczy próbálkozott szelekciós fajtakísérletekkel Fertődön a 70-es években, de sajnos az általa kiválasztott egyedek közül (Fertődi 33; Fertődi 479; Fertődi 480; Fertődi 481.) egyik sem lett államilag elismert fajta. (Papp 2004; Papp és Porpáczy 1999; Tóth, 1997). Magyarországon a következő hullám a dán fajták felé fog irányulni, Bodzatermesztők Értékesítő Szövetkezetén (későbbiekben BOTÉSZ) belül szaporítóanyag előállításával és eladásával is foglalkoznak már.
A fekete bodza kozmopolita, csaknem minden területen előfordul, talaj iránti igényessége elenyésző, de legszebben az üde, levegős, nitrogénben gazdag, jó vízellátottságú, gyengén savanyú kémhatású talajokon érzi jól magát. A szélsőséges körülményeket nem jól tűri. A fekete bodza sekélyen gyökeresedik, nagyon levegőigényes. Belvízveszélyes, lefolyástalan területekre nem szabad telepíteni, mert 1–2 napos vízborítást sem bír ki a gyökérzet, a növény megfullad. Sülevényes, tápanyagszegény talajon nem terem kielégítően, kevés tápanyag és víz hiányában a növény hervadni, a termés aszalódni kezd, piacképessége jelentősen csökken. Viszont a bodza termésmennyiségét öntözéssel hektáronként 5-7 tonnával is megemelhetjük. Fontos, hogy a talaj humusztartalma legalább 1% legyen. Az erősen kötött, tömörödött talajokon a sok csapadék vagy túlöntözés esetén kipusztul. Telepítése során figyelni kell a megfelelő fényviszonyokra, ugyanis nagy fényigénye, a fény hiánya a hajtások gyengeségét okozza, a virágzat mennyiségét, és minőségét is negatívan befolyásolja. A rendszeres, mérsékelt erősségű szél csökkenti a kártevők (levéltetvek) megtelepedését, és elszaporodását a növényeken. Ezzel szemben az erős szél a fiatal ültetvényekben igen jelentős károkat okozhat elsősorban a koronaalakítás időszakában. A fiatal növény hosszú, vékony hajtásait letördeli, tőből kicsavarja (Sipos, 2010).
Vincze Viktória