A talaj egy olyan dolog a világunkban, amit meghatároz a termékenység, azaz maga az ÉLET. A termékenység nélkül a talaj nem értelmezhető, ezért is nevezzük szép magyar szóval „termő”talajnak. A korábban figyelembe vett természetes, önállóan és önműködően, a talaj lényegi elemeként megnyilvánuló termékenységet azonban napjainkban már a részben vagy egészben befolyásolt, úgynevezett „kultúr-termékenység” váltja fel. Ennek során a talaj önálló növénytápláló funkcióját tudatosan vagy önkéntelenül kívülről irányítjuk, ezzel mintegy teljesen figyelmen kívül is hagyva annak potenciális lehetőségeit, életerejét és a megújuló képességeit is. De vajon meddig mehetünk el ebben a folyamatban? Sürgető és halaszthatatlan lenne a természetes úthoz való visszatalálás, még mielőtt a talajnak hitt közegeink tényleg csak a támasztóközeg funkciót fogják ellátni.
A talajra való odafigyelés, a talajok természetes „szolgáltatásainak” a segítése, vagy visszaállítása, a talaj feltételes megújító képességénél a feltételek biztosítása egyúttal a talajon „élő lényeket” is támogatja, beleértve magát az emberi ÉLETet is. Egyre inkább nyilvánvaló ez manapság. Az uniós támogatási rendszerben és így a hazai gyakorlatban is a „zöldítés” és számos talajvédő kezdeményezés (AKG, ÖKO pályázatok) kaptak helyet. De hogyan hat mindez a gazdák gondolkodására, tevékenységére? Félő, hogy sokan még most is csak a kötelező előírásokat tartják be a támogatások, vagy a büntetések elkerülése érdekében. Mi lehet ennek az oka? Az egyik leginkább romboló a „bio/öko”-logikus gondolkodás figyelmetlenül hagyása. Elfelejtjük, hogy mi magunk emberek nagyon is részei vagyunk a földi, természetes ökoszisztémáknak. Amit tehát „a talajjal művelünk, azt valóban önmagunkkal tesszük” (idézet a talajvédelem 10-parancsolatából, Stefanovits Páltól). „Művelni” azaz óvó, vigyázó módon kezelni és ezzel együtt értékében javítani, nemesíteni kellene tehát a talajt. A termékenység maximális kiaknázásánál a „műveltségünket”, tudásunkat ökosan felhasználni annak érdekében, hogy mi emberek tényleg ne legyünk („non target”) azaz nem célzott szervezetek az ölő, pusztító („biocid”) anyagok egyre nagyobb méretű felhasználásánál. Ismerni, tudni kellene a hatásokat és a biztonságos felhasználás előnyeit és korlátait is.
Az intenzív kertészetek többsége például a teljesen mesterséges termesztés irányába halad és mindeközben az élő talaj bizonyítottan a lehető legkárosabb tényező, amit minél inkább kizárni kell, hogy NE legyen gond vele. Mesterséges körülmények között, csak támasztóközegeket használnak, azaz például kőzetgyapotot, kókuszrostot, amit műtrágyákkal, növényvédő-szerekkel kezelnek, hogy kizárják a talajlakó mikroorganizmusok, vagy az úgynevezett „talajeredetű kórokozók” minden „zavaró, befolyásoló” hatását. Amit azonban meg lehet vagy szükségszerű megtenni pl. egy dísznövény-előállításánál annak a korlátait is ismerve kizárni kellene az élelmiszereink technológiájának a kialakításánál. Ott ugyanis a „termő”talaj olyan többletet eredményez a teljes-értékű összetételével, minőségi élelmi tulajdonságaival, aminek a fontosságát már csak akkor értékeljük amikor „egész”ségünk félbe törik és korántsem teljes. Ezeket a hibákat aztán az ún. „funkcionális” élelmiszerekkel igyekszünk pótolni a hiányzó egy-egy elem vagy szervesanyag tartalom visszaadásával, az egységre törekedve több kevesebb sikerrel, ahelyett hogy teljes értékű talajt művelnénk. A magyar szántóföldi gazdálkodók sem képesek többnyire elhagyni azokat a módszereket, anyagokat, amelyeket az intenzív mennyiségi törekvések, a bizonytalansági félelmek, vagy a tömegtermelés hasznából élő cégek állítólagos „biztos” ajánlásai, időnkénti szponzorálása is jelent. A mikrobiológiai eredetű talajoltó-termékek, az úgynevezett „baktériumtrágyák”, biostimulátorok, talaj-, vagy növénykondícionálók megjelenése, terjedése azonban örvendetes módon egyre több gazdálkodót gondolkodtat el azon, hogy nem csak kémiai, hanem biológiai megoldások is léteznek a termékenység fokozására, a (növényi és saját) tápanyag-ellátásunk javítására. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy miközben hazánkban egyre több cég foglalkozik talajbaktérium termékek fejlesztésével, előállításával, forgalmazásával, addig az ebből leginkább profitálni képes, vagy a biológiai előnyöket mindannyiunk érdekében kiaknázni képes biogazdaságok száma nem növekszik az elvárt szinten, vagy még csökkent is.
A talajmegújítás lehetőségei
A növények tápanyagellátásában igen nagy szerepet játszó mikroorganizmusok valójában a talajban levő növényi hulladékokból, részben, vagy teljesebben bontott, átalakult szerves anyagokból táplálkoznak, azok biztosítják túlélésüket. Ebből következik, hogy a növényi maradványok talajokba történő be- vagy visszaforgatásával, a talajban képesek életben maradni, szaporodni és így áldásos, elvárt tevékenységüket kifejteni, működni. A természetes, egészséges talajokban rendszerint egyensúly alakul ki a talajban található mikroorganizmusok és a növények között, egymást ellátják tápanyagokkal és védelemmel is. Erre az egyensúlyra további szerveződési szintek épülnek, mint pl. a földigiliszták és az általuk kialakított speciális „drilloszféra”. A talaj-táplálékháló ezen elemei pozitív szinergista hatásként tovább támogatják a tényleges „termő”talajig történő minőségi átalakulásokat, változásokat (1. fotó).
A helytelen agrotechnika ugyanakkor, beleértve ebbe az egyik leginkább befolyást gyakorló intenzív műtrágyázást is, hosszú időre képes megbontani ezt az egyensúlyt és elvezet a „termő”talajok mesterséges, irányítás-igényes közegekké való átalakulásához. Hazánkban is igen sok ilyen területtel találkozhatunk. A mesterséges táplálást, külső, állandó odafigyelést igénylő és önálló termékenységgel már nem rendelkező talajokon a növénytáplálásnak egyre nagyobb költségei jelentkeznek. Ezért is lenne egyre fontosabb az, hogy a talajok ismét élettel teljenek meg.
1. fotó: A jó szerkezetű szerves anyagokban gazdag és ökológiailag művelt talajban a földi-giliszták is helyet kapnak és kedvező hatásukat a talajmegújításban közvetlenül és közvetett úton is kifejtik. Erősítik a talaj szerkezetét, az aggregátum-stabilitást, feltárják a szerves anyagokat és felvehetővé teszik a mikroszkópikus baktériumok és gombák számára. Ezek pedig a növényeket felvehető tápanyagokhoz juttatják.
A talajok vitalizálásának, ismét „termő”-talajjá tételének három nagy lépése:
1. Legfontosabb dolog a talajokból már-már a működő-képtelenség határáig lecsökkent (elhasznált) szerves anyagok visszapótlása. Ennek számos módja lehet a megszokott almos szerves-trágyák mellett fontos a zöldtrágyák és a komposztok használata, de egyszerűen a növényi melléktermékek bedolgozására is nagy szükség van, hiszen ezek a talajokban a humuszképződés, azaz a stabilizált, szerkezetet és folyamatos tápanyagot is biztosító anyagoknak a kiindulási, alap-anyagai.
2. Második lépés a talajkímélő agrotechnika megvalósítása, amellyel a legminimálisabb forgatásra és a laza talajszerkezetre alapozva mind a növényi gyökereknek, mind a talajban élő lényeknek is kedvező életkörülményeket biztosítunk. Ennek a technológiának lényeges eleme a talajban tárolt vagy tárolható víznek, mint szintén lényeges „lét-elemnek” a megóvása a talajfelszín lezárásával, vagy fedettségének a biztosításával. Ez azért fontos, hogy lehetőséget adjunk a talajélet egyensúlyának a megteremtésére, ezáltal a földalatti és a földfeletti ökoszisztémák stabilitásának a kialakulására, az egymás közötti működőképes kapcsolatok létrejöttére és állandósulására; biztosítsuk a levegőt és meg- őrizzük a vizet.
3. A harmadikban hazánk élen jár. Ez nem más, mint a különböző élőlényeket is tartalmazó „készítmények”, mint amilyenek a termésnövelő kategóriába tartozó mikrobiológiai talajoltó anyagok, baktériumtrágyák, talaj- és növényvitalizáló termékek.
Megjegyzendő, hogy bizonyos esetekben a mesterségesen kívülről bevitt mikrobiális oltóanyagok, ha az nem párosul megfelelő talajminőséggel, talajállapottal rövid, de még inkább hosszabb távon akár hátrányosak is lehetnek a talajmegújító szempontjainkat figyelembe véve. Az oltóanyagokban található mikroszervezetek mindegyikének van, lehet olyan speciális igénye, amit figyelembe kell(ene) venni azok alkalmazásánál. Ezt befolyásolja az eredeti talajállapot, beleértve az ott megtalálható őshonos (abundáns) szervezetek mennyiségét és minőségi, működőképességi tulajdonságait is.
A SZIE Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszékén az Európai Unió BIOFEKTOR
(www.biofector.info) projektje alapján végzünk szakszerű monitoring vizsgálatokat az élő és élettelen (a talaj-élet-hálót támogató) bioeffektív termékek, biostimulánsok alkalmazásához. A projekt a fenntartható, ökológiai gazdálkodás hazai, nemzetközi szintű előmozdítását tűzte ki legfontosabb céljának. Ezt a szakértelműnket szolgáltatás szinten is ajánljuk a gazdálkodók felé. Magyarországon minden feltétel adott komoly biogazdaságok létrehozására, a 2020 után várható átalakulások az agrárium finanszírozásában és szerkezetében pedig alternatívák keresésére ösztönzik majd a gazdákat. A biotermékek stabil európai keresleti piaca nagyszerű lehetőséget teremt idehaza is. Bízunk benne, hogy a talajmegújító lehetőségek használatával egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy egészséges talajon, vegyszermentes gazdálkodással, a magas hozzáadott értékű termékek piaca nőjön idehaza is.
Biró Borbála,
prof. Dr. talajbiológus, az MTA doktora, egyetemi tanár
Székely Gyöngyvér
biogazdálkodási szakértő
Forrás: http://talajesviz.kertk.szie.hu/biro-borbala-tovabbi-kozlemenyei
Agrár Hírnök (2016, március) (agrármédiairoda.hu)